A német nemzetiségű, számítástechnikai technikusként dolgozó férfi, Randolph Westphal 1987-ben elhatározta, hogy megváltoztatja életét. Amikor súlyos bőrrákot diagnosztizáltak nála, és csak néhány hónapot adtak az életének, elhatározta, hogy mielőtt meghal, még megvalósítja legféltettebb álmát: eljut Észak-Amerikába. Sőt mi több be is járja azt keresztül-kasul, nem is akármilyen módon. Egy kerékpárral, és leghűségesebb társával, Shir Khannal, a malamut szánhúzó kutyával. Azóta 23 év telt el, 176.000 km van a háta mögött, és 1998 óta Guiness rekorderként is számon tartják, mint a legtöbb kilométert, kutyák társaságában megtett kerékpárost.

Jelenlegi útját november 1-jén, Niklán kezdte. November 15-én innen indult Kaposvárra, járt Pécsen, Mohácson, Szekszárdon, majd november 21-én érkezett Kiskőrösre. A helyi Tourinform iroda gondoskodott a szállásáról, és hétfőn reggel „sajtótájékoztatót” szervezett a helyi média képviselőinek.

Randolph elmesélte, hogy sok minden megtörtént vele utazásai során. Járt Európa szinte összes országában, az Északi Sarkon, Észak-Amerika leghíresebb nemzeti parkjaiban, átszelte Canadát, eljutott egészen Alaszkáig. Tekert -40 fokban, volt, amikor négy napra a hó fogságába került, és csak kutyaeledelt evett, és Új-Zélandon történt, hogy 40 napig esett az eső. Csodálatos dolgokat látott, hihetetlen élményekben volt része. De sajnos kerékpárral utazgatni a világban, nem veszélytelen dolog. Több baleset is érte. Az egyik legsúlyosabb balesete 1996-ban, a dél-amerikai Argentínában történt. Az úton elsodorta őt és kutyáját egy teherautó, majd a gázoló cserbenhagyta. Több óráig feküdt az út szélén, mire rátaláltak. A kutyája meghalt, ő pedig olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy elveszítette beszéd-, szagló- és ízérzékelését, illetve szinte a teljes emlékezőtehetségét. Több évig volt korházban, és számtalan operációt hajtottak végre rajta. Nem tudta, hogy ki ő, mit történt vele és hogy miért van ő Argentínában. Újra kellett kezdenie az életét. Ami addig történt vele, minden kitörlődött az agyából. A feljegyzései, a naplója és a hite segítette abban, hogy újra magára találjon.

De a sorsnak még ez sem volt elég. A kórházban - a rossz ápolási körülmények miatt - fertőzést kapott, így néhány évvel később le kellett vágni a lábát bokától. Pozitív életszemléletének köszönhetően még ekkor sem adta fel. Új célt tűzött ki maga elé. Újra be akarta járni a számára legkedvesebb tájakat, hogy ne csak a naplójából, hanem saját emlékképei alapján tudja felidézni őket.

Legfontosabb küldetése, hogy reményt és erőt adjon beteg társainak. Ő maga, mindig is küzdő szellemű volt. Korán elvesztette szüleit, így hamar fel kellett nőnie. 15 évesen már saját lakása volt. Aztán 29 évesen diagnosztizálták nála a halálos kórt, melynek következtében 26 kisebb-nagyobb operáción kellett átesnie. Nem fogadta el, hogy meg kell halnia. Azt vallotta, és vallja a mai napig, hogy azért mert betegek lettünk, még ne adjuk fel. Küzdjünk, és csak előre tekintsünk. El kell fogadnunk, hogy a betegség bennünk van, és csak mi tudjuk legyőzni. Hinnünk kell önmagunkban, és használnunk kell a gyilkos kór ellen a legerősebb ellenszereinket, az akaraterőnket és a pozitív gondolkodásunkat. Úgy gondolja, az élet a legszebb ajándék, és a legnagyobb veszteség visszaadni kibontás nélkül.

Amerre jár, szívesen fogadják. Felnéznek rá a kitartása és a teljesítménye miatt. A sajtó beszámol lépéseiről, az egyetemek, kórházak meghívják, hogy tartson előadást betegségéről, felépüléséről, gondolatairól, pozitív életszemléletéről, de nemzetközi szállodaláncok, állateledel-és kerékpárgyártó cégek, sőt magánszemélyek is támogatják utazásait.

Az útján hűséges barátai, a kutyái (Nanook és Chinook) kísérik, és segítik. Szerinte a legjobb útitársak a kutyák, hiszen hűségesek, lojálisak és sohasem hazudnak neki. Hosszan gyalogolni nem tud, viszont kerékpározni igen. Mivel a felszerelése 250 kg-t nyom, ezért a balesete óta egy elektromos motort szereltek a kerékpárjára, ami megkönnyíti számára a tekerést a nehezebb terepeken, de havas tájakon a szánhúzó kutyái is segítik az előrehaladást.

Kiskőrösről Kecskemét felé vette az irányt, majd fel északnak, egészen a szlovák határig (Debrecen, Miskolc, Gyöngyös). A következő állomások Budapest, Győr, Sopron, Hévíz, majd Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Franciaország. A négy évre tervezett túra végállomása Dél-Amerika.