Nézzük először, hogy hogyan gondolkozik egy befektető, aki több hónapra, de akár évekre előre készít stratégiát és vásárol tőzsdei részvényeket. A befektető türelmes alkat, nem foglalkozik folyamatosan a pénzével, elemez, befektet és csak időnként ránéz a dolgora, hogy terv szerint alakulnak-e.

 
Minden országnak olyan tőzsdései vannak amilyet megérdemel - mondta Kostolany. Hozzáteszem, hogy olyan a tőzsdéje is.  Idehaza már csak 2-3 likvid papírt találunk a tőzsdén, tehát egyre inkább külföldön keres terméket a befektetőnk is, esetleg nem részvényt, hanem befektetési jegyet vásárol.

 
Más a spekuláns...

 André Kostolanyra szerint tőzsdei játékos mindenkiből lehet, de spekulánsnak születni kell, ehhez elhivatottság és különleges érzék kell. A spekuláns nem a trendek követője, két lábon járó lexikon, hanem víziókkal rendelkezik.

 Ezek az ötletek, gondolatok többnyire valószerűtlennek tűnnek, az elemzések, napi adatok nem támasztják alá azokat, de ahogy csiszolódik és érik az elképzelés, a végén lehet, hogy konkrét tőzsdei ügylet lesz belőle.

 
El kell döntenünk, hogy melyik piacon és milyen termékekben gondolkozunk. Érdemes csak egy-két terméket választani, de azt nagyon ismerni, folyamatosan figyelni az elérhető információkra, elemzéseket kell készítenünk és ezek alapján felépíteni egy üzletkötés taktikáját.

 Van, aki konkrét cégek részvényét, más inkább nyersanyagokat (olaj, búza, arany, stb.) választ, másnak inkább az indexek, bonyolultabb és összetett termékek (opciók, warrantok) a kedvencei. De mindenképpen kell hogy legyen egy víziónk arra vonatkozóan, hogy mikor veszünk és tervezünk eladni, mikor szállunk ki ha baj van, stb. De általában a spekuláns napon belül kereskedik, ritkán ül nyitott pozícióban napokon keresztül.

 Gondolom, hogy a tőzsdei folyamatok nem csak a kisebb játékosok, de az igazi spekulánsok idegeit is alaposan megviselik. A bessz és a hossz spekulánsok alapvetően különböző beállítottságú emberek, más a világszemléletük: az egyik olyan, mint a vadász, aki eladja a szőrmét még mielőtt lelőtte volna a medvét, a másik olyan mint a bika, tör előre és szarvával mindent felöklel.

Nyerni lehet, veszíteni muszáj

Nem szabad nagy pénzekkel kezdeni az ismerkedést a tőzsdével, a tanulópénzt jobb kicsiben megfizetni. Véleményünk szerint a legfontosabb szabály az, hogy az előre, saját magunknak felállított alapszabályokat tartsuk be, ezektől eltérni csak nagyon indokolt esetben (vagy soha sem) szabad.

Az egyik legfontosabb dolog, hogy ha hosszú távú stratégia alkalmazásával kereskedünk, akkor is legyen veszteség elkerülő tervünk: több részvényt vegyünk, kössünk fedezeti ügyletet, határozzunk meg ekkor is stop-loss-t.(Veszteség csökkentő, kényszer "likvidáló" megbízást.)

Az internetes kereskedés világában élő, napi ügyletekben gondolkodóknak kötelező a demo program használata. Mielőtt elkezdünk egy helyen kereskedni, ismerjük meg a felület kezelését, a piac ritmusát, gyakoroljuk be a taktikánkat.

 Meddig csücsüljünk a veszteséges pozíciónkban?

 
A fentiek alapján már tudjuk a kérdésre a választ. Ha nem kifejezetten hosszú távú befektetésnek szántuk a részvényeket, akkor: semeddig.

Aki nem tud szabadulni a rossz elképzeléseitől az rögeszmék rabjává válik. Aki nem képes a veszteség elviselésére, a kb. 5-10 %-os veszteségnél nem tud kiszállni, annak nem való a tőzsde. (Természetesen máshogy is megfogalmazható a fenti alapszabály, a mértéket is magunkra igazítva, a tapasztalataink alapján állítsuk fel. Azonban a szabályoknak, a fő elvnek érvényesülnie kell - ilyenkor kiszállni!!!)

Szabad-e a mélyponton kiszállni?

A fentiek alapján erre a kérdésre is könnyű a válasz: Honnan tudjuk, hogy ez a mélypont? Kiszállni nem ez alapján, hanem a saját elképzelésünk és szabályrendszerünk alapján kell: elérte a veszteségünk az 5-10 %-os mértéket? Igen? Akkor kiszállni!!!