Nagyanyám elbeszélése szerint hosszú nemzedékek óta foglalkoztak a családunkban az asszonyok gyógyítással. Az én nagyanyám az ő nagyanyjától az pedig az ő nagyanyjától tanulta a füvek mesterségét, így évszázadokra tehető ez a hagyomány. Én 6 éves koromban kezdtem tőle tanulni, mikortól vitt engem gyűjteni és amikortól módszeresen tanított. 

 

   A nagyanyám idejében minden falunak volt egy-két javasasszonya, akik egyszerűbb esetekben az orvosok helyett gyógyították az embereket és az állatokat. Kevés volt az orvos, állatorvos, nem voltak biztosítva az emberek, szegénységi bizonyítvánnyal mentek vagy vitték őket az orvoshoz, a kórházba.

A nagyanyám faluja a mai Kazincbarcika három településének egyike volt, ahol akkor nagyon szegény emberek éltek. A lakosság nagy része a földből és állattartásból élt, nagyanyámék is.

A paraszti munka mellett egy pár tojást, egy kis lisztet, egy stráf szalonnát kapott nagymama, ha segített valakinek vagy valaminek a baján.

 

   1934-ben meghalt a nagyapám. Nagymama a még nőtlen kisebbik fiával hozzánk költözött Miskolcra. Akkor én hat éves voltam. Szüleimmel a város szélén, szegény gazdálkodó emberek között éltünk.

Rövidesen a környéken élő emberek megtudták, hogy nagymama érti a füvekkel való gyógyítást, és hozzá fordultak segítségért. Emberen, állaton egyaránt tudott segíteni.

 

   Mindig volt otthon friss vagy szárított növény ilyen-olyan betegségekre. Nyáron együtt gyűjtöttünk, engem mindig magával vitt, tudatosan tanított a gyógynövények felismerésére, a gyűjtés módjára, és arra, hogy mire lehet őket felhasználni.

Emlékszem, hiszen mindent sokszor elmondott, hogy "jól eszedbe véssed", legelső tanításakor a természet tiszteletére, szeretetére tanított meg.

Mindig mondta, részei vagyunk a természetnek, a Jóisten számunkra teremtette a növényeket, az állatokat és az egész természetet, a betegségeket is, de minden betegségnek az ellenszerét is növényekben, fűben-fában orvosságot. Jól kell ismernünk őket, mert sokuknak van hasonmása, amelyik csak nagyon kicsiben más.

Gyógynövény gyűjtőútra csak ollóval vagy késsel mehettünk, soha nem volt szabad leszakítani a növényeket. A gyökereket kiástuk, és abból is hagytunk annyit, hogy a növény abból újra kisarjadjon.

Az egynyári növényeket nem szedhettem le mind, magnak kellett hagyni egyet-kettőt - jövőre nem kell keresni - mondta. Az évelőket csak vágni volt szabad, - emlékszem, a kezemre ütött, mikor törtem - és ezekből is hagytunk magnak.

A növények gyűjtésének elkezdése előtt mindig leültünk, és ő behunyta a szemét, mondta, egy kicsit fohászkodik Istenhez, adjon áldást a munkánkra.

Halála előtt egy fél évvel nagymama az egyik gyógynövény gyűjtő utunk alkalmával a növények szedése előtt maga mellé ültetett.

Már akkor vagy egy éve emlegette, hogy ő nemsokára meg fog halni. Nem vettem komolyan, hiszen oly sok embert meg tudott gyógyítani, és nem is láttam betegnek. Ekkor azonban láttam a szemén a szomorúságot és megijedtem, hogy igaz lesz, amit mond. 14 éves voltam, 1942-öt irtunk.

 

 

   Mindig szerettem a természetet, a gyógynövények pedig a természet ajándékai. Mióta nyugdíjba mentem, és bizony ennek már 20 éve, azóta minden időmet nekik szentelhetem és még inkább látom csodálatos hatásukat. 

A tudást átadó nagymamája 1942-ben elhunyt. Ez után hogyan folytatta a gyógynövényes tevékenységét? 

 

   Hosszú ideig nem volt rá lehetőség, hogy nyilvánosság elé álljak a tudásommal, a Kádár rendeszerben nem nézték jó szemmel, kuruzslásnak tartották a természetes szerek használatát. Nézze csak meg, mit műveltek szegény Béressel annak idején. Én is csak szűk családi, baráti körben mertem ajánlani a gyógynövényeket. A rendszerváltás óta szerencsére már nem kell tartani a megbélyegzéstől. 

Bükkszentkeresztnek speciálisan jó, alpesi klímája van. Pontosabban milyenek a környezeti adottságok a Bükkben és Bükkszentkereszten?  

 

   A nagyon tiszta levegő, a kristálytiszta víz sok hegyvidéki településen megtalálható. Kevésnek van viszont, ha egyáltalán, olyan energia kisugárzása, mint ennek a kis falunak és környékének. Nem hiába jártak oda uránbányászok kutatni, táltosok, gyógyulást kereső emberek, egész csoportok jönnek ma is a gyógyító kövekhez, melyek a falu határában vannak. A háború előtt gyógyüdülőhely volt Bükkszentkereszt, az angolok is jártak ide légúti bajaikat gyógyítani. Remélhetőleg visszanyeri ezt a kivételes státuszát a falu a közeljövőben.

Milyen körülmények között, mekkora területen termesztik a gyógynövényeket?

 

   Nem termesztünk növényeket, a vadon termőeket gyűjtjük a falu környékén. Tervezem, hogy a Nemzeti Park területén bérelt földterületen olyan védett növényeket fogok termeszteni, melyeket nem szabad gyűjteni. Ilyen pl. a tavaszi  kankalin és a palástfű.

A nagyrészt a személyéhez kötődő begyűjtés a gyógynövények minőségi garanciáját is jelentik. A fejlődés, a nagyobb igény esetén a saját termesztési területeket növelik vagy elképzelhető külsős begyűjtők bevonása is a tevékenységbe?

 

   Nagyon sok lehetőség van még kiaknázatlanul a környező falvakban. Szeretnék inkább vadon termő növényeket felvásárolni, ha szükség lesz rá, hiszen ezzel a környék lakosságát is segíteném. Sok a munkanélküli arrafelé, nagy keletje van az idénymunkának is. Azon kívül a vadon termő növényeknek bizonyítottan magasabb a hatóanyagtartalmuk, mint a termesztetteknek. Tehát inkább gyűjtetni fogom őket. 

 

 

   A nagyanyám több receptet is hagyott rám, különböző betegségre. Ezeknek a bajoknak a gyógyítására való egy vagy több fűből, virágból, kéregből vagy gyökérből álló keverékek összeállítását és a felhasználását mind megtanította velünk. Saját tapasztalatom vagy az ismerőseim elmondásai alapján változtattam néhány keveréken, némelyiknél meglepő eredménnyel. Ilyen a vércukorszintet csökkentő és szinten tartó készítmény is.

 

   A cukorbetegséget régen ismeri az emberiség, de még mindig nem tudunk mindent róla, elsősorban keletkezéséről. Nagyanyám annyit tudott róla, hogy ez egy az emésztéssel összefüggő betegség Tudta, hogy a cukorbetegeknek nem szabad cukrosat enniük, ezért használják a szaharint, kevés kenyeret, sok húst kell enniük. Ezért azoknak, akik ilyen bajjal fordultak hozzá, - a sokat dolgozó, fizikai munkát végző emberek közül alig volt valaki cukorbeteg - emésztést javító teakeveréket ajánlott vagy adott. Ezekből többféle is volt neki, de különösen kettő volt, amit szívesen és gyakran ajánlott.

Ahogy elmesélte, ő is a nagyanyjától "örökölt" egy pár összetételt, tapasztalatból javított egy-kettőn. 

 

   Egy barátomnak ajánlottam először az általam továbbfejlesztett receptet, és örömmel láttam, hogy jobban lett tőle. Kevésbé  szigorú diétát tartott, mégis csökkent a cukorszintje és jobb lett a közérzete. Ő  is kezdte ajánlani másoknak, így terjedt el a híre. 1999 májusában felhívtak a Gyógynövénykutató- és Drogismereti Intézethez és tanácsolták, hogy forduljak az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, mert a tea összetétele szokatlan, a cukorbetegség, pedig nagyon fontos területe az egészségügynek.

Ez után a beszélgetés után döntöttem úgy, hogy a teakeverékemet szabadalmaztatom és a nemzetközi védettséget is megpróbálom megszerezni.  Így is lett, ma nemzetközileg védett magyar szabadalom ez a találmány. 2006-ban pedig  gyógyhatású termék minősítést kapott, ami nagy szakmai elismerés. 

 

 

   Évekkel ezelőtt. A honlapunk a lányom munkája, én nem értek ezekhez a számítógépes dolgokhoz. Ő azt mondja, sokan látogatják a lapot, többszörösére emelkedett az olvasók száma  az utóbbi egy évben, ez is mutatja, milyen nagy igény van a gyógynövények iránt. Ami újdonság, az a www.diabess.hu honlap, ahol a Györgytea története, felhasználása, pontos működésének a leírása található. Mióta az Országos Gyógyszerészeti Intézet törzskönyvezte a Györgyteát, így hívják: Diabess-Györgytea. Át kellett keresztelni, mert személynév nem lehet gyógyhatású termék neve. 

 

2005-ben családi céget alapítottak Pharmaherb Kft. néven. Milyen változásokat hozott a cégalapítás a tevékenységében?

 

   Részben több lett a dolgom, mert sok helyre hívnak elődást tartani, megnőtt a gyógynövényes tudás  iránti igény. Még kórházak, egyetemek is kíváncsiak arra, mit tanultam a nagymamámtól. 

Másrészt viszont sok olyan dolgot átvett a lányom, amikhez nekem úgyse lett volna se kedvem, se tehetségem. Ő bajlódik a könyveléssel, a járulékokkal, meg minden adminitsztrációval. 

Milyen terveik vannak? Mit szeretnének megvalósítani? 

 

   Szeretném látni, hogy a gyógynövények ügye rendeződik a hatósági oldalon is. Jelenleg nagy a káosz a rendeletek terén.  A magam részéről csak további segítséget szeretnék adni azoknak az embereknek, akik hisznek a természetes gyógymódokban, minél több helyen elmondani, hogy milyen fontos az egészségünk megőrzése, a betegségek megelőzése. Ezért is adtunk ki az idén egy egészségmegőrző naptárt, amiben pontos tanácsokat kaphat mindenki, hogyan igya egész évben a gyógyteákat.