Még mindig szembesülhetünk azzal, hogy a nyilvánosság bizalmatlan olyan társaságok iránt, melyek a tőkepiacokon történő kereskedést közvetítik. E bizalmatlanság a múltból ered, amikor is több olyan botrányra derült fény, amely nem volt jó hatással a brókercégek, illetve pénzintézetek hírnevére. A helyzet átláthatatlan volt, nagymértékben jelen volt a protekcionizmus, de mindenekelőtt a rendszerváltás utáni időszak azért is volt nehéz, mivel egy olyan helyzet állt elő – a gazdaságban, közéletben, politikában és a mindennapokban - ahol nem volt követendő példa és nem lehetett előre tudni az átalakítások hatásait. Ezen kívül a külföldi társaságok iránt is felmerül egyfajta bizalmatlanság.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapján elérhető minden fontos és lényeges információ. Minden engedéllyel rendelkező pénzügyi piaci szereplő megtalálható a PSZÁF honlapján, valamit azok a társaságok is, amelyek más ország felügyeleti engedélyével rendelkeznek. A már jól ismert fióktelepeken kívül viszonylag újdonságnak számít a határon átnyúló szolgáltatás. Ennek az a lényege, hogy az adott társaság rendelkezik engedéllyel, de ezen engedélyt egy másik ország felügyeletétől kapta, és a bejelentés után az Európai Unió másik országában nyújthatja szolgáltatásait. Az Európai Gazdasági Térségen belül, a pénzügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételek és kötelezettségek nagymértékben hasonlítanak.

   Minden felügyelet időközönként ellenőrzést végez az egyes társaságoknál. A Fio o.c.p., a.s. társaságnál például 2009 nyarán volt ilyen ellenőrzés a felügyelet részéről, amely ez esetben Szlovákia Nemzeti Bankja (Národná Banka Slovenska) volt. Az ellenőrzés nem talált kifogásolható hibákat.

   Ezen kívül különböző, a befektetőket védő alapok is léteznek, amelyek fontos információt szolgáltatnak arról, hogy az adott pénzügyi piaci szereplő fizeti-e a számára meghatározott összegeket a befektetők védelme érdekében. Magyarországon ez a Befektető-védelmi Alap, amely abban az esetben nyújt kártalanítást, ha az alapba tartozó társaság fizetésképtelenné válik. Az Európai Uniós országokban természetesen kötelezően léteznek ilyen intézmények, mivel az Európai Uniós szabályozásnak köszönhetően az egyes országok jogszabályai sok hasonlóságot mutatnak. Szlovákiában például a Befektetések Garanciaalapja ezen intézmény, amely jelen pillanatban korlátlan összeget fizet ki kártalanításként.

   Természetesen a nyilvánosság a legtöbb információt a médiából szerzi, amely néha figyelmeztet az értékpapír-kereskedők tisztességtelen módszereire, de általában inkább a közvetítéssel és pénzügyi tanácsadással foglalkozó cégekre összpontosít. Sajnálatos módon a média terének korlátozottsága következtében lehetetlen mélyebben belemerülni az adott témába, de lehet hogy az információ egyszerűsége végett történik ez így, és a licenccel rendelkező értékpapír-kereskedők egy zsákba kerülnek a különböző közvetítő cégekkel, melyek a megfelelő engedélyek és professzionalizmus nélkül működnek. Itt szükséges hangsúlyozni, hogy a legtöbb esetben a törvény, vagy az etikai kódex megszegése a közvetítéssel és pénzügyi tanácsadással foglalkozó cégeknél történik. 

   Ezért a véleményünk szerint a megbízható értékpapír-kereskedő kiválasztásánál a következő kérdések lehetnek fontosak:

 

- Rendelkezik-e az értékpapír-kereskedő a felügyelet megfelelő engedélyével?

- Teljesíti-e az értékpapír-kereskedő minden tájékoztatási kötelezettségét?

- Nyilvánosak-e az értékpapír-kereskedő és ügyfél között kötendő szerződések az internetes weboldalon?

- Magát a szolgáltatást az értékpapír-kereskedő közvetlenül szolgáltatja, vagy valamilyen XY közvetítő cég, amely bármilyen gond esetén megszűnhet és a helyére egy új alakulhat?

- Elérhető-e a teljes árlista az értékpapír-kereskedő nyilvános weboldalán, vagy csak egy része?

- Tájékoztat-e az értékpapír-kereskedő a befektetéssel kapcsolatos kockázatokról, vagy komolytalanul ígér „biztos“ átlagon felüli hozamokat?

- Az értékpapír-kereskedő professzionális hozzáállással próbálja-e azonosítani a befektető profilját? Megpróbálja-e rendesen felmérni annak várakozásait, kockázatvállalását a pénzügyi eszközök hozzáférhetőségét, stb.?

- Érdeklődik-e az értékpapír-kereskedő a befektető ismereteinek bővítése iránt, vagy inkább azon fáradozik, hogy a befektető a lehető legkevésbé legyen tájékoztatva?

- Magas kockázatú befektetési lehetőséget kínál az értékpapír-kereskedő egy kezdőnek vagy ismeretekkel nem rendelkező befektetőnek is?

- Agresszív telemarketingen keresztül próbálja ráerőltetni az értékpapír-kereskedő az ügyfélre a szolgáltatásait?

- Szolgáltat-e az értékpapír-kereskedő kvalifikált tanácsadást, ha az ügyfél igényt tart rá, vagy esetleg agresszívan minél több ügylet megkötésére készteti az ügyfelet, hogy az a lehető legtöbb tranzakciós díjat fizesse?

 

E szempontok figyelembe vételével lecsökkenthetjük annak kockázatát, hogy egy tisztességtelen szolgáltatóval kerülünk kapcsolatba. Szerencsére ma már több értékpapír-kereskedő közül választhatunk, melyek hátterét az internet segítségével könnyen átvizsgálhatjuk.